Nono!Valóban hűlt helyünk volt (bárcsak fűtött helyem lett volna!), de nem azért mert lébecoltam. Szkájpiztam egy gyorsat Vince úrral, utána a holnap esti iglubérlés részleteit beszéltem meg Bálinttal. Ugyanis eredetileg ő is szeretett volna jönni iglut építeni és utána benne aludni, de vizsgára készült és ma este pókerpartira megy, úgyhogy ki kellett hagynia. De holnap jön! (a kis naiv, először azt hitte, hogy hagyunk holnapra is melót)
Most aztán felpörgött az építés! Szöcsikusz és Mama téglákat gyártottak egyre nagyobb tempóban, Bódé pedig az iglu belsejében állt és tartotta a téglákat. Egyre nagyobb volt a téglák dőlésszöge, de iszonyú mázlink volt az idővel. Mivel egész nap
olvadt a hó, ezért nagyon jól tapadt, a végén egy-két tégla közel volt a vízszinteshez és mégis megállt!! Mi meg csak néztünk(és tömködtük a lyukakat ezerrel).Persze a legteteje a legjobb rész: már érzed, hogy nincs sok hátra, jóleső fáradtság van benned, érzed, hogy pótolhatatlan vagy (mert más már nem éri el már kívülről az iglu tetejét kezében egy bazi nagy hótéglával), egyre precízebbre kell faragni a téglákat, hogy passzoljon és az ív is jó legyen, közben kis szállingózó hóesés...
A tetején már csak annyi hely van, hogy épphogy ki tudjuk dugni a fejünket hárman. Palkónak nem látszódik, egyrészt mert pont akkora a belmagasság, mint ő, másrészt mert nincs is itt...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése