Iglu sztori

Január 23-a, szombat, tökéletes idő iglut építeni: a héten esett kb. 10-20 centi hó, kint süt a nap, plusz-mínusz 1-2 fok, a hó biztosan tökéletesen tapad, hétvége van, hat életerős felnőtt és két gyerek üli körül a reggelizőasztalt. Egyetlen probléma, hogy ezer más tervünk és lehetőségünk van, hogy mit csináljunk ez alatt a rövid idő alatt, amig J és JPP itthon vannak. Félve dobom be az ötletet, hogy építsünk iglut, hiszen végülis ez most nem ugyanaz az összeszokott csapat, akik már évek óta együtt nyomják: K Karlsruhéban, B Aachenben, D ma indul síelni a családdal. Előnyünk viszont, hogy van velünk három newcomer, akik lelkesen felkapják az ötletet, így gyorsan megegyezünk, hogy az ebéd várhat, először építsünk iglut! Azért a biztonság kedvéért a lányokat elküldjük a boltba, a férfiak és a gyerekek meg nekilátnak az iglunak. És ugyibár, mától kezdve nemzetközi a csapat, JPP el fogja vinni a magyar igluk hírét a világba.

Nem akarunk világcsúcsot dönteni, valami kis konszolidált hajlékra gondolunk, amibe legalább a gyerekek beleférnek. Kisméretű szemetesvödrök adják a téglákat, így szaporábban tudunk haladni - igaz, több téglára van szükség. Az erőforrásokkal takarékosan kell bánni, mert azért nem olyan nagy a kert, hogy számolatlanul áll ott a sok hó. Először a teraszról gyűjtjük össze a havat, három szemetes, három téglagyártó-sor, a hó alja egy picit megolvadva, ragyogóan tapad, fél óra alatt annyi tégla sorakozik, hogy Gergő már belezavarodik a megszámolásába. Bá és JPP kijelölik az iglu alapját, lerakják az első kört, Veronika segít nekik tapasztani, A és Bo marad a téglagyártó-soron egy-egy szemetessel.

A teraszi hó kábé a második téglasor körül elfogy, indulunk a kertben portyázni, jól tapadós havat keresni - csak sajna minden második máshol kitermelt tégla szétesik. Van még a terasz közepén egy nagy kupac összefagyott hó, amit még a januári első havazáskor gyűjtöttünk össze egy tervezett igluhoz, csak akkor nagyon hideg volt. Az első mai napi újításunk, hogy ezt a fagyott cuccot a porhóval keverve elég OK téglákat tudunk csinálni. Nem hófehér, de nem esik szét - ez is valami, haladunk tovább, hajrá! Aztán elfogy a jégkupac is, itt lép színre a francia kreativitás, JPP kitalálja, hogy vízzel kell keverni a porhavat, akkor szuper téglák lesznek belőle. Tehát itt a know-how, ingyen szórjuk nektek az ötleteket, kedves olvasók: ha túl hideg van igluépítéshez, szerezz egy-két-há vödör vizet, keverj, tömöríts, tapassz, máris tudsz továbbhaladni.

Közben alakul a buli is - Gergő, mint egy jó főnök, csak számolja az elért eredményeket, a lapátot nem fogja a kezébe. Aztán ezt is elunja, hógolyókkal szórakoztatja az építőket, a végén ő is kap egy nagyot a nyakába; aztán a fiúk is bevadulnak, perceken belül vödörrel öntik egymásra a havat. Aztán teázunk, sörözünk, a vége felé a lányok is megjönnek. Aztán fotózunk, filmezünk, kívülről, belülről, alulról, felülről, mindenki nagyon kreatív, igazi családi kaláka munka a vége. A másik francia íz az igluban, hogy nem félgömb alakúra készítjük, hanem magas kúposra. Így nem olyan szép szabályos, de hát mindent a kedves vendégért. A kritikus pont a bejárat feletti áthidaló behelyezése - ezt kb. négyen tartjuk, döngöljük, tapasztjuk, mire megáll. Aztán lassan fogy a lendület, a gyerekek bemennek a melegre, a nap is kezd lemenni, egyre hűvösebb van, még egy utolsó lendülettel megcsináljuk a bejárati alagutat, aztán már csak a fotózás marad hátra, az építők az iglu körül, az építők az igluban, az építők egymás után kimásznak az igluból. Estére egy szál gyertyát teszünk be középre, egész este kedves fények villóznak, a nappaliból többször ránézünk, elégedettek vagyunk, az időjárás-előrejelzések szerint jópár napig meg fog maradni.

Update, jan 29-30-áról: esett 30 centi hó, az iglu még csúcsosabb, még pöpecebb, most már hófehér az egész, lassan kiadhatjuk alvásra, 170 centi alattiak jelentkezzetek! Ennél magasabb vendégnek már kilóg a lába vagy nem tud kinyújtózni.

András