Tudjukki stílusában

Bizonyos körök szerint kiveszett belőlem minden gyerekség és már csak felnőttes dolgokkal foglalkozom Nos én erre csak annyit mondanék hogy a put-put hajóm pöfögése csak a Tábornok Urat érdekelte a derék feleségemen kívül Igen M-Sherpa for president most biztos felhorkande valljuk be neki is fontosabb volt a menyét "játékból" vízbe fojtani semmint várni hogy végre elkezdjen gőz képződni a membrán alatt mígnem a langalétra által keltett tilosban ugrálás hullámai átcsapva a fedélzete kioltsák a kormozó füst alatt erőlködő láng remegő életét. No de spongyát rá döglött hal nem beszél mondaná az öreg pecás és kanyarodjunk inkább az International Hafen Kőszegcity szárazdokkjába ahol -természetesen- CSAK ITT és sehol másutt az egész országban volt több mint 20 cm hó. Hahó*, (most már legyen egy vessző is, az el szokott maradni) és pont ezt mondta Hugó koma is miközben a menyek menyével próbáltak felhúzni valami fehérséget ámde hiányzott belőle az esszencia, a kamaraerdeiség, a Krimóság.

/stílusváltás, mert nem bírom a koncentrálást a vesszők elhagyásában/

Még szerencse, hogy épp arra ballagtam haza és rögtön a szokásos lelkesedéssel társultam volna az építésbe, de azért eljátszottam, hogy "fázikakezem, nemártavalyelőttisépítettünk iglut, építsetektihaannyirafontos, nézdmárnemtapadahó"- utóbbit demonstráltam is, ám az pechemre igen jól tapadt. Innentől kezdve jött a "várj csak egy kicsit Hugó, megmutatom" (filmben ezt úgy mutatnák: zsupp egy elliptikus pályán repülő vonyító tárgy landol valahol messzi a hóban és már csak két láb lóg ki utána), a szelektív süketségnél is süketebb fületlenség, és a jobbik felem már ismer annyira, hogy a kijövő, érdeklődő sógornőnek ő magyarázza, hogy "a Kuszikát ilyenkor nem érdemes zavarni" és ezt én elégedetten nyugtázom.

dolgozni kell

ezt az arcot öcséim biztos ismerik

Cserébe jár egy kis dörmögő zsörtölődés ("ez egy szar", ti. beomlott), amit Márja félig komolyan vesz és elkezdi vizezni a porhó maltert, de mire lesz belőle valami, a kuckó többi része már félig áll. Kitaláljuk, hogy spricnivel fújjuk le a friss felületeket, hogy jobban tapadjon a hó, ám közben eszünkbe jut a tavalyi próbálkozás, amikor embermagasságú iglut építettünk, de beleszaladtunk az estébe, fagyott és onnantól az építkezésnek fuccs. Ergo most gyors legömbölyítés, az utolsó folt rásimogatásainál, mire pont készen lennénk, beomlik a környéke, újabb próbálkozás, megint majdnem, de ismét beomlik. Hugó már félőrülten rohangál körbe-körbe, hogy
1.) hol lesz ezen ajtó és
2.) mikor vágjuk ki

Miután a beltér majdnem megtelt a beomlott hóval és ezáltal támasztékot nyújtva belülről tartja a befejező foltot, kész a  kváziüreges kupac.
A túloldalán, ahol kezdtük, vadul nekiállunk ajtót vágni.
Hugó eddigre szintet ugrott, most inkább az érdekli, mikor lehet bebújni.
Mi ötven izgalmas másodperc után nem értjük, miért nincs még mindig vége a falnak.
Márlya körmei átszakítják az utolsó centiket.
Hugó, mint egy vídiafejű vakond, fejjel belerohan, hogy elsőként vegye birtokba a barlangot, mint a "jégmedvék" (Eisbär), ám rövid időn belül konstatálja, hogy ez még nem megfelelő, ugyanis beszorul.
Mária próbálja lekötni a gyereket, s mint egy általános iskolai tanár, felelteti jégstatikából. H. engedelmesen válaszol.
A luk akkora, hogy Hugó pont belefér. Kiderül, hogy a beomlásból kiváló széket lehet készíteni. Mária nem hiszi el, hogy egy gyerekre van méretezve a bejárat, így félig bekúszik, de ő is beszorul.

Sztárfotó, a tetejére zászlók Vilmosnak, s időközben mindenki rájön, hogy mindene átázott és tulajdonképp már órák óta fázik. Percek múltán forró tea mellől nézzük, ahogy kinn az ónos eső jégpáncéllal erősíti betonkeménnyé Királyvölgy Díszét.

már majdnem készen. Előtérben egy csinos idegenvezető mongol gyerekkel pózol

*, akkor legyen iglu, szokták mondani Zénöcséim