na de, nem tudtam, hogy ez csak kapcsolt termékként létezik a Héjj-kertben! Azt pedig végképp nem, hogy erről utána blogbejegyzést kell készíteni. :)
Szóóóval, 2013. január 20-án helyi idő szerint 5órakor, amikor már kezdett sötétedni, felvetettem, hogy építsünk hóembert. A hó úgy tapadt, mint a vattacukor így hip-hop összedobtunk egy kétméteres hóembert. Míg én a hóember szemeit gyúrtam, Balázs már nagy erőkkel hordta össze a havat egy igluhoz, amit aztán gyorsan fel is húztunk, de olyan kicsire sikeredett, hogy Sapáék nyestje is csak behúzott fejjel fért volna be az ajtaján, utána pedig sikítva menekült volna vissza a tágas, meleg padlásra.
Őszintén szólva nem voltam elragadtatva, pláne azok után nem, hogy legendákat hallottam már az igluépítés hagyományairól és méreteiről. Ezután rögtön belém hasított az az érzés, aztán elhatározás, hogy addig én innen egy tapodtat sem mozdulok, amíg egy tisztességes iglut össze nem rakunk! Tudtam, hogy ha ennek ilyen formán hangot adok, akkor semmi esély arra, hogy ketten vigyük véghez a tervet. Csodák csodája finoman előadott tervem olyan hatást keltett, hogy én határozhattam meg az iglu alapterületét, miközben Balázs a pálya széléről "kevesen vagyunk, nincs annyi idő, nincsenek itt a fiúk, úgyis össze fog dőlni" kezdetű monológba kezdett. Ahogy elkezdődött az építkezés a jajveszékelő hangok helyét a kitartó munka vette át. Balázs most már egészen bizonyos, hogy eszkimó ősökkel is rendelkezik, olyan rutinnal építette a házikót, mintha minden héten ezt csinálná és mindeközben ősi eszkimó - de leginkább kétes eredetű - mondásokkal szórakoztatott. 45perc alatt összeraktuk az alábbi iglut EU szabvány szerint extra nagy ajtóval, hogy a klausztrofóbiások is bemehessenek rajta.
Szóóóval, 2013. január 20-án helyi idő szerint 5órakor, amikor már kezdett sötétedni, felvetettem, hogy építsünk hóembert. A hó úgy tapadt, mint a vattacukor így hip-hop összedobtunk egy kétméteres hóembert. Míg én a hóember szemeit gyúrtam, Balázs már nagy erőkkel hordta össze a havat egy igluhoz, amit aztán gyorsan fel is húztunk, de olyan kicsire sikeredett, hogy Sapáék nyestje is csak behúzott fejjel fért volna be az ajtaján, utána pedig sikítva menekült volna vissza a tágas, meleg padlásra.Őszintén szólva nem voltam elragadtatva, pláne azok után nem, hogy legendákat hallottam már az igluépítés hagyományairól és méreteiről. Ezután rögtön belém hasított az az érzés, aztán elhatározás, hogy addig én innen egy tapodtat sem mozdulok, amíg egy tisztességes iglut össze nem rakunk! Tudtam, hogy ha ennek ilyen formán hangot adok, akkor semmi esély arra, hogy ketten vigyük véghez a tervet. Csodák csodája finoman előadott tervem olyan hatást keltett, hogy én határozhattam meg az iglu alapterületét, miközben Balázs a pálya széléről "kevesen vagyunk, nincs annyi idő, nincsenek itt a fiúk, úgyis össze fog dőlni" kezdetű monológba kezdett. Ahogy elkezdődött az építkezés a jajveszékelő hangok helyét a kitartó munka vette át. Balázs most már egészen bizonyos, hogy eszkimó ősökkel is rendelkezik, olyan rutinnal építette a házikót, mintha minden héten ezt csinálná és mindeközben ősi eszkimó - de leginkább kétes eredetű - mondásokkal szórakoztatott. 45perc alatt összeraktuk az alábbi iglut EU szabvány szerint extra nagy ajtóval, hogy a klausztrofóbiások is bemehessenek rajta.
3 megjegyzés:
Jeah, három év kihagyás után ismét üzemel(t?) az Esz Krimó! Gratulálok és nagyon jót nevettem, főleg a nyesten ; ) A februári látogatásomra rendeltem havat, akkor építünk még egyet és majd ott is alszunk, jó, Mááárja építőmester?!
Naaaa, nem ér személyeskedni!
Jelentem a hóember egyre keringősebb állásba merevedett, miközben dereka darázsderékká soványodott a sok tánctól, az iglu kicsit összetöppedt, úgyhogy nem tudom, van-e még esély, hogy öreganyátokat besírom a belsejébe, hiába a kitűzött jutalom!
Viszont azóta is áll, köszöni, jól van!
Megjegyzés küldése